A fizikális vizsgálat: a kórelõzmény alapos kikérdezésétõl az állat alapos átnézéséig, áttapintásáig tart. Ezt követi a vérvétel. A vérvizsgálat eredményébõl az egyes szervek állapotára lehet következtetni, ezek megfelelõ mûködése az altatás elõfeltétele. A vérvizsgálatból sokrétû következtetés vonható le. Csak egy példát szeretnék a szemléltetés kedvéért bemutatni. Bizonyos májbetegségek rejtetten fejlõdnek, semmiféle tünetük sincsen. A vér analízise azonban segíthet kiszûrni a rendellenességet. Ha a szervezetet stressz éri   - ilyen pl. egy altatás is -,  lelassul mûködése. A máj feladatai közé tartozik az altatószer lebontása is. A rosszabb hatékonysággal mûködõ szerv kevesebb anyagot képes lebontani, tehát sokkal kisebb mennyiségû, illetve csak kímélõbb összetételû altatószer adható. A keringés elbírálására szolgál a szív EKG és ultrahangos vizsgálata. Az altatás során a keringés szerveire is fokozott terhelés hárul, ezért e szervrendszer teherbírásának mûtét elõtti megítélése nagyon fontos. A tüdõ is fokozott igénybevételnek van kitéve a mûtét során, ezért e szerv rendellenességének gyanúja esetén mellkasi röntgent is készítünk. Az összes vizsgálat közös kiértékelése után döntünk az egyed altathatóságáról. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nagyon kevés állatot nem minõsítünk altathatónak. Rendszeresen operálunk biztonsággal 15-16 éves súlyos szívbeteg ebeket is, ez esetben azonban az altatási protokollt még fokozottabb körültekintéssel kell végezni.

A biztonságos mûtéti altatást szolgálják: az egyedre lebontott, kivizsgálás során kialakított altatási protokoll, a magas szintû technika alkalmazása az altató és lélegeztetõ gépeknél, lehetõ legtöbb életfunkciót figyelõ berendezés használata. A legbiztonságosabban akkor altatunk, ha teljes mértékben kontrollálhatjuk az élõ szervezet minél több életfunkcióját. E téma sokrétûsége miatt csak egy példát említenék. Egy idõs szívinfarktusos kutya gennyes méhét el kellett távolítani. Az elõzetes vizsgálatok eredményei alapján legszívesebben altathatatlannak minõsítettük volna a beteget, de az életmentõ beavatkozást el kellett végeznünk. Az altatás a következõképpen zajlott: a légzést gyógyszerekkel leállítottuk, altatógéppel automatikusan lélegeztettük az állatot, ellenõriztük a vér oxigéntartalmát, a nagy erekben a vérnyomást, folyamatosan EKG-val figyeltük a szívmûködést. Az altatószert a belégzett gázba kevertük. A gennyes méhet komplikáció nélkül eltávolítottuk és az ébresztés sikeresen megtörtént.

Következtetésképpen talán azt lehet kijelenteni, hogy nagyon kevés az altathatatlan beteg, csak a megfelelõ módot kell kiválasztani. Egy minimális altatási kockázatot azonban a legnagyobb körültekintéssel sem lehet kizárni.

Állatorvosi vélemény

Az amerikai staffordshire terrierek és a pit bull terrierek több egyéb fogadásos küzdelmekre is felhasznált kutyafajtával együtt olyan fajtacsoportot képeznek, amelyek szemlélõ által nem elkülöníthetõk. Az említett fajták harci kedvben és vérmérsékletben eddigi tapasztalatom szerint semmiben nem különböznek. Állatorvosi rendelõben emberekkel általában békésen viselkednek, de bizonyos egyedeik támadékonyak, agresszívek. Ha embert támadnak, akkor olyan súlyos, néha halálos sérüléseket tudnak okozni nagy nyomatékú harapásukkal, hogy ezek az állatok emberek közelében való tartása folyamatos súlyos veszéllyel jár. Másik ebbel szemben szinte mindig agresszíven lépnek fel.

Az elmúlt években rendszeresen tapasztaltuk azt, hogy a pit bull terrierrel kapcsolatos törvényi tiltások miatt amerikai staffordshire terrier fajtájúvá neveztették át a kutyatartók ebeiket. Ez könnyen elvégezhetõ, fel nem deríthetõ cselekmény a fent említett fajtabeli hasonlóság miatt.

Bp., 2004-02-19
Dr. Varga József állatorvos

Az állatvédelemrõl

A napokban felkapott téma lett az állatvédelemrõl, állatok kínzásáról való eszmecsere. Az okot az szolgáltatta, hogy Fadd-Domboriban halálra kínoztak egy szerencsétlen kutyát. Az ilyen esetek sajnos rendszeresek, már nagyon idõszerû volt ennek a kérdésnek a napirendre tûzése. A rendelõi munka hétköznapjaiban is gyakran találkozunk megkínzott, vagy olyan súlyosan helytelenül tartott állatokkal, ami már kínzás számba megy. Ezekkel az esetekkel eddig semmit sem tudtunk tenni, mivel esetleges feljelentés során legfeljebb csak haragosokat gyûjtöttünk be, mintsem valódi, elrettentõ büntetés kiszabását kezdeményezhettük volna. A jelenlegi állatvédelmi törvény taglalja az állatok kínzásának, helyetlen tartásának fogalmát, de nem büntetõ törvénykönyv lévén enyhe pénzbírságon kívül semmi más szankcionálást nem tartalmazott. Tisztán látás végett azt kell leszögeznünk, hogy van egy megfelelõ állatvédelmi törvényünk, amely részletesen foglalkozik az állatok jogaival, velük való bánással, leszögezi, hogy az állatok fájdalmat érezni, szenvedni képes élõlények. Részletesen foglalkozik a nem kedvtelésbõl tartott állatokkal is. A kedvtelésbõl tartott, mint fogalmat jómagam elítélem, mert állatot nem kedvtelésbõl, vagy hobbyból kell tartani, arra ott a képeslapgyûjtés. Állatot társként tartunk, így talán helyesebb: társállat. A haszonállatok jogaival foglalkozó rész is kimerítõ, megfelelõen részletes. A kísérleti, vadászott állatokról is hosszasan szó esik e törvényben. Nagyon fontos tudni, hogy az igazán durva állatkínzások nem olyanok, mint a Faddi eset, hanem nap mint nap elkövetett súlyos gyötrelmek, öldöklések a gazdasági haszonállatokon. A haszonállattartás jelenleg ma Magyarországon pénzhiánnyal küszködik, állatápolók sokszor fillérekért dolgozó nehéz körülmények között élõ súlyos alkoholgondokkal küszködõ, máskor kíméletlenkedésre hajlamos emberek. Ilyen körülmények között világos miért olyan gyakoriak a kihágások. Az állatszállítás a következõ ami sokszor nagyon durva bánásmoddal szokott párosulni.

Új tapasztalatok az allergiás megbetegedésekrõl

Már többször értekeztünk a házi húsevõink allergiás megbetegedéseirõl, de a téma kifogyhatatlan beteganyaggal lát el bennünket, így ismét érdemel pár szót e problémakör.  Egyre több az olyan beteg, amelyek már hosszas kezeléssorozatok után állnak, és tulajdonosaik azért hozzák el õket, mert az addig alkalmazott módszer egyre kevésbé hatásos, vagy mert az injekciós kezeléseket egyre gyakrabban kell alkalmazni, esetleg kezdenek jelentkezni az addig beadott gyógyszereknek a mellékhatásai.

Elõszóban pár fontos tényt szögeznék le az allergiáról. Ebeknél e betegségcsoport hátterében immunzavar húzódik meg. Ennek az esetek többségében genetikai háttere van. Tehát az allergiás kutyánknak feltehetõleg allergiás utóda fog születni. Az ebek és macskák allergén szerve fõként a bõrük. Így nem asztmás lesz a szájon és orron át belélegzett allergénektõl az eb, hanem bõrbeteg. Ezek a tünetek jellegzetesek, és szakavatott számára jól elkülöníthetõk.

Pár régi nézetet el kell oszlatni, amelyek az allergiás tünetekkel kapcsolatban, a köztudatban még mindig elterjedtek. Ezek közül pár példa: Az allergiás bõrbeteg állat tünetei elõfordulhatnak a külsõ hallójáratban a has alján, mind a négy végtag hónalji területén, a végbél környékén, a törzs mindkét oldalán. A régi nézet szerint sok ebnek azért lett a bûzmirigye eltávolítva, mert a fülét begyullasztotta, illetve az állat allergiájáért ez felelt. Ez a tétel nem állja meg a helyét. A bûzmiriggyel együtt a fül is ugyanazon allergiás ok miatt gyullad be. Az ilyen beteg bûzmirigyet gyógyszeres kezeléssel rendbe lehet hozni, természetesen együtt a gyulladt fül is kezelendõ. Sokszor a súlyos fülgyulladást mindenféle gyógyszerrel kezelgetik, de az teljesen figyelmen kívül   hagyják, hogy az egész tünetegyüttes hátterében az allergia áll.

Az allergiás megbetegedések az egyike olyan jellegzetes bántalmaknak, amelyek nem mulaszthatók el teljesen. Tünetei jelentkezésekor megfelelõ módszerrel kezelni kell a betegeket, gyakran egy állatnál más és más idõszakban jelentkezõ bántalmainál különbözõ gyógyszerrel. Az allergia lehet szezonális jellegû, egyes növényi polleneknek a levegõbe kerülésének megfelelõen. Ha a pollen eltûnik a környezetbõl, azt hihetjük, hogy meggyógyult a beteg. Sajnos egy évre rá újra kezdõdik az egész. Ezek az állatok még a szerencsésebbek, mert egész évben tartó allergia is gyakori. Õk folyamatos gyógyszerelést igényelnek.

Az allergiás betegségek kezelésében leghatékonyabb gyógyszereknek sok a mellékhatása, de nem nélkülözhetõk. Ezért olyan módszert dolgoztunk ki, hogy ezeket a mellékhatásokat kiküszöböljük. Ennek az eléréséhez vonjuk betegünket folyamatos gondozásba, így nem engedjük elhatalmasodni a tüneteket ezért kevesebb és enyhébb gyógyszer elegendõ a tünetek féken tartásához. Ritkán, fõleg a kezelés elején alkalmazunk injekciós készítményeket, ezeket leváltjuk az egyedileg dozírozott, így hatékonyabb, mellékhatásokban szegényebb tablettás formulákra. A gazdikkal feljegyzést vezettetünk betegeink állapotáról, kezelésének lényeges momentumairól, hogy hatékonyan értékeljük ki a kiválasztott terápia sikerességét. Mindezek segítségével a legmegfelelõbb, egyedre lebontott mellékhatásoktól mentes kezelési stratégia alakítható ki. A gazdi aktív segítsége nélkül vajmi keveset ér a gyógyítási igyekezetünk. Nincs is nagyobb köszönet ezért, mint az, hogy ebünk pár hónapja kihullott szõre újra serken, önmarcangolása, kaparózása elmúlik.