A táplálkozás, mint kórokozó faktor

A koképzo alkotórészek megemelt bevitele a táplálékkal, megnöveli a vizeletben ezen anyagok koncentrációját és kiválását, ezáltal kedvezo feltételeket teremt a kristály, illetve koképzodéshez. A kristályok és kövek túlnyomó többsége struvitból (magnézium, ammonium, foszfát) áll.

A vizelet magnézium koncentrációja

Mivel a macskáknak proteinben gazdagabb táplálékra és a magnézium-szükségletükhöz viszonyítva a táplálékban sok foszforra van szükségük, a macskavizelet sok ammóniumot (anyagcsere végtermék) és foszfátot tartalmaz. Hogy a kristályképzodéshez elegendo magnézium áll-e rendelkezésre, ez a felvett mennyiségtol függ. A megnövekedett magnézium-felvétel a táplálékban, megnöveli a magnézium koncentrációját a vizeletben és ezáltal a struvit-képzodés rizikóját is, különösen akkor, ha egyéb rizikófaktorok (pl.túlsúly) is jelen vannak.

A vizelet pH extrém területei

A húgykövek képzodéséhez a koképzo anyagok megfeleloen magas koncentrációján kívül szükség van a koképzodést támogató vizelet pH értékre.Az egészséges macskák vizeletében lévo struvit kristályok mennyisége egyenes arányban áll a vizelet pH értékével. Minél magasabb a pH érték, annál jobban képzodnek a struvit kristályok. A legjobban 7,0 illetve magasabb pH értéku vizeletben kristályosodnak. Amennyiben a pH érték süllyed, 6,6 alatt van, növekszik az oldódás.

A macskavizelet szélso pH értékei 5,5 (savas) és 8,5 (lúgos) között lehetnek. A pH értéknek 8,5 -rol 5,5 -re való csökkenése a számítások alapján az ammonium (NH4+) ionok számát 1,000 -szeresére emelheti, ugyanakkor a foszfát (PO43+) koncentráció 14.000 -szer alacsonyabb lesz.

A vizelet növekedo savanyodása a struvit (MgNH4PO4) képzodését valószínutlenné teszi. Ez az effektus klinikailag jelentossé válik, amint a vizelet pH-ja 6,4 alá csökken. Jelentoségét tekintve éppen olyan, mint a vizelet pH 6,4-rol 7,0-re való emelkedése, mert ez kristályosodási potenciál éppen úgy, mint a magnézium koncentráció tízszeresére való emelkedése.

Táplálék-összetétel, táplálási módszerek

A táplálék-összetétel és a táplálási módszerek befolyásolják a vizelet pH-ját. A lúgosító komponensek közé tartoznak például a kalcium, magnézium, nátrium és kálium, ezzel szemben a foszfor, a kloridok, a methionin és cistein a savanyító alkotórészek. Ha ezen összetevok mennyiségét a táplálékban ismerjük, egy egyenlet alapján elore meg lehet mondani az egészséges állat vizeletének kémhatását.

Ha egy macskát ad libitum etetünk, de a mennyiséget sok kis adagban kapja, az etetés ilyen módja más vizelet pH értéket eredményez, mint ha napi egy etetéssel jutna hozzá ugyanahhoz a mennyiséghez.

A macska vizeletének pH ja 18 órai, vagy hosszabb koplalás után 6,0 körüli értéket mutat.A táplálék felvétele stimulálja a gyomorsavak szekrécióját. Hogy a testnedvek általános pH értéke konstans maradjon, egyidejuleg és azonos mértékben az "ellenlábasoknak" mégpedig az alkálikus összetevoknek a veséken keresztül ki kell választódniuk. Ekkor megemelkedik (lúgossá válik) a vizelet pH-ja. Ezt a folyamatot postprandiális alkálikus áramlatnak (a vizelet lúgosodása a táplálékfelvétel után) nevezzük, minél nagyobb a felvett táplálék mennyisége és minél több gyomorsav termelodik, annál nagyobb a pH érték emelkedése a vizeletben. Ha a macska a teljes táplálékmennyiséget egyszerre kapja meg, nagyobb a pH érték emelkedés, mint ha ugyanazt a mennyiséget ad libitum ugyan, de sok kis adagban kapja meg, de ugyanakkor a kisebb pH érték emelkedés több óráig is tart. Mi a lényegesebb a struvit kristályok, illetve kövek képzodésének szempontjából a pH érték emelkedésének nagysága, vagy az idotartam? Vagyis mi jobb egyszerre sokat, vagy sokszor kicsit etetni ? A válasz: ez nagyfokban a tápláléktól függ. Egyes tápok több etetéssel is nagyobb alkalikus áramlatot eredményeznek, mint mások. Egyes macskatápok az ad libitum konstans etetésnél a koképzodés szempontjából is kedvezo 6,8 pH értéket eredményeznek, míg mások az etetési módszertol függetlenül 6,6 vagy alacsonyabb értéket eredményeznek, mely megakadályozza a kristályosodást.

Ezek a különbségek nem abból következnek, hogy a táp száraz táp, vagy nedves(konzerv), hanem a táp összetétele és az etetési módszerek hatnak a vizelet kémhatására.

A száraz táp és a vízfelvétel

Egyes tanulmányok sejtetni engedik, hogy a különbözo szociális, vagy gazdasági okok miatt megnövekedett száraz táp-etetés oka lehet a vizelet nagyobb fokú koncentrálódásának, mert szerintük az állat kevesebb vizet vesz fel, mintha nedves tápot enne.Mások nem tudtak signifikáns összefüggéseket találni a vizelet mennyisége és a felvett táp fajtája között. A macska vízháztartása lényegesen komplexebb összefüggéseken alapul, mint az egyszeru táp víztartalom effektus. Az állat vízháztartását más tápanyagok befolyásolják, mint csak a víz. Minél alacsonyabb az emészthetoség, annál többször és többet kell enni, hogy a szükségletet fedezze, ezért nagyobb lesz a bélsár mennyisége.

Minél nagyobb a bélsármennyiség, annál kevesebb víz szívódik fel a bélben, hanem kiürül a bélsárral, és ennek következtében kevesebbnek kell a vizelettel kiválasztódnia. A jó macskatáp, melyet a FUS rizikó csökkentése céljából etetnek, nagyértéku alapanyagokból kell, hogy álljon, hogy az emészthetosége minél magasabb legyen. Ki kell hangsúlyozni, hogy a csökkentett magnéziumtartalom és az alacsony pH érték prioritással rendelkezik. Ezután jöhet a kérdés, hogy száraz, vagy nedves tápot etessünk. Azt, hogy egy megfeleloen jó száraz tápot is elo lehet állítani bizonyítja, hogy létezik olyan száraz táp, mellyel a már meglévo struvit köveket is fel lehet oldani (Hill's Prescription Diet Canine s/d, Feline s/d).

Szükséges-e vizeletsavanyító anyagok használata?

Ahogyan már említettem a kofeloldás fontos tényezoi a csökkentett magnézium-felvétel és a folyamatosan savanyú vizelet biztosítása(speciális diétával), de ezek a megelozésben is elsodleges szerepet játszanak. A vizelet savanyítása kétféleképpen lehetséges: 1. olyan összetételu táp etetése, mely konstansan savanyú vizeletet produkál, 2. vizeletsavanyító anyagok használatával.

A különbözo tápanyagok és táplálék alkotórészek hatása a gyomorsav szekréciójára és ennek következtében a vizelet pH-ra, mint ahogyan már említettem nagy különbségeket mutat a vizelet pH-ja a különbözo tápok elfogyasztása után. A helyesen összeállított macskatáp etetése biztosan és konstansan savas vizeletet biztosít miközben a vizeletsavanyító anyagok eredményes alkalmazása, vagy alkalmazásának eredménye nagymértékben függ a tulajdonos által végzett helyes adagolástól és a beadás módjától. A vizeletsavanyító anyagok hatástalanok, ha nem minden etetéskor és/vagy alacsonyabb adagokban adják, a túladagolás toxikus reakciókhoz vezethet. Ezen kívül rossz ízuek és egyes macskáknál hányást váltanak ki. A vizeletsavanyító anyagok adagolása komoly anyagcsere-zavarokhoz vezethet, ha a vizelet pH-ja 5,9 alá süllyed. A krónikus metabolikus acidózis a csontok mineralizációs zavaraihoz , különösen fiatal macskákon, továbbá megnövekedett kalcium és kálium kiválasztáshoz vezethetnek. A kalcium megnövekedése a vizeletben fokozza az egyéb húgykövek, pl. kalciumoxalát, kalciumfoszfát, képzodésének rizikóját. Különösen veszélyeztetettek azok a macskák, melyeknek e vesemuködése már egyéb okok miatt is behatárolt. Tehát nem tanácsos vizeletsavanyító anyagot adagolása, ha olyan tápot etetünk, amely a vizelet pH-ját 6,4 alatt tartja.

A szabad természetben élo macskák kevésbé veszélyeztetettek.

A viszonylag alacsony pH érték és a magnéziumfölösleg felvétel elkerülésének kombinált effektusa magyarázza azt a tény, hogy a szabadban élo macskák nagyon ritkán betegednek meg ebben a betegségben. Az Észak-Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban végzett vizsgálatok alapján ezen macskák tipikus eledelének 88 %-a kis emlosökbol, egerekbol és patkányokból áll. A friss patkányok analízise szerint a testük 0,085 % magnéziumot tartalmaz a szárazanyagra vonatkoztatva. Az energiabázisra vonatkoztatva ez a kb 16 mg magnézium pro 100 kcal metabolizálható energiának. Az kereskedelemben kapható macskatápok szárazanyag-tartalmára vonatkoztatott átlagos értékek többé vagy kevésbé jelentosen ez érték fölött helyezkednek el. Egyes macskatápok ennek a többszörösét is tartalmazzák.

Összefoglalás és ajánlások

A FUS rizikók elkerülése érdekében a macskáknak kielégíto mozgáslehetoséget kell biztosítani, ez növeli a vizeletürítés gyakoriságát, és a folyadékfelvételt. A friss víz felvételének lehetoségét folyamatosan biztosítani kell, a vízfelvétel esetlegesen megnövelheto csekély mennyiségu tej hozzáadásával. Amennyiben a háztartásban több macska is van a macskatoiletteknek megfelelo számban kell lenniük, és a tisztogatásukat olyan gyakorisággal kell elvégezni, hogy a macskák vizeletürítésének gyakoriságát ne befolyásolja. A túlsúlyt, az elhízást el kell kerülni és nem csak az említett okok miatt. Az esetleges húgyuti fertozés tüneteinek jelentkezésekor alapos állatorvosi vizsgálat után antibiotikumos kezelés indokolt. A betegség kezelése alkalmával nem hanyagolható el a táplálék vizsgálata, és nem megfelelo esetben annak változtatása sem. A FUS kialakulhat akkor is, ha a magnéziumtükör alacsony ugyan, de a vizelet megfeleloen lúgos, de fordítva is igaz, kialakul megfeleloen alacsony pH értéku vizelet esetén is, ha a magnéziumtükör magas.

A FUS rizikója akkor a legkisebb, ha a magnéziumtartalom és a vizelet pH is alacsony. A minoségileg nagyértéku macskatápok ezeknek a feltételeknek meg kell, hogy feleljenek. Amennyiben a termékismertetok erre vonatkozóan kevés információt tartalmaznak, nem kell vonakodnunk attól, hogy a termék eloállítóját megkérdezzük. A tisztességes tápeloállítók igyekeznek a tudomány és kutatás eredményeit megfeleloen alkalmazni.