A macskakarmolás hamar beheged, s nyom nélkül elmúlik. Olykor azonban a bőrsérülés helyén piros folt, majd göb jelenik meg, azután általában egy környéki nyirokcsomó megduzzad, a beteg belázasodik, s egyéb tünetei is lehetnek neki. A baj rendszerint magától elmúlik, a szövődményes eseteket azonban antibiotikummal kell kezelni.

Sokan szeretnek játszadozni a macskájukkal. Habár kedvencük ügyel arra, hogy a gazdit ne karmolja meg, a játék hevében ez mégis előfordulhat. Ebből az esetek java részében csupán egy kis karcolás származik, s az néhány nap alatt beheged, ám az is megesik, hogy a sérülésen át úgynevezett macskakarmolási betegséget keltő baktérium jut a bőr alá, s az panaszokat okoz. Az orvosok ilyenkor csaknem mindig a Bartonella henselae nyomára bukkannak, de arra is akadt példa, hogy az Afipia felis volt a kórokozó.

Főképp a kismacskák

A járványtani felmérések szerint a családoknak körülbelül egyharmadában él macska, s az állatok kétötöde hordozza tünettelenül a macskakarmolási betegség baktériumát. Ellenben az állatok négyötödéből mutatták ki ezt a kórokozót ott, ahol a család valamelyik tagja megkapta ezt a betegséget. Különösen a kismacskák, közülük is a kandúrok a fő baktériumgazdák, s mivel az apróságok nemcsak játékosabbak a felnőtt állatoknál, hanem óvatlanabbak is, a karmolásuk megfertőzheti a gazdit. Habár a bartonellát a macskán élősködő bolhából szintén kimutatták, nincs bizonyíték rá, hogy a kórokozó ezen a módon is megfertőzné az embert.
A felmérések arra is felhívták a figyelmet, hogy noha a lakosságnak nagyjában 4 százaléka bizonyíthatóan megfertőződött az említett bartonellával (ezt a bőrpróba egyértelműen kimutatja), az csak ritkán fordul elő, hogy egy-egy ember macskakarmolási betegséget kap. Minden jel arra vall ugyanis, hogy az egészséges (erős) védekezési rendszerűek tünettelenül esnek át a fertőzésen, míg akiknek valamilyen ok (például AIDS, szervátültetés) miatt természetesen vagy mesterségesen gyenge az immunrendszerük, azok fogékonyabbak erre a bajra. Ebből következően ajánlatos elkerülniük a karmos kedvenceket!
A betegség tünetes formája a macskakarmolás után három-tíz nappal alakul ki. A bőrsérülés helyén néhány milliméter átmérőjű rózsaszín vagy vörös folt jelenik meg, amely vérbő, pörkkel fedett göbbé válik. De az is előfordul, hogy zavaros folyadékkal teli hólyagocska lesz belőle. Egy-két hét múltán megnagyobbodik valamely környéki nyirokcsomó is. Egyes számban írtuk, mert általában egyetlen nyirokcsomó duzzad meg, néha azonban előfordul, hogy két vagy több nyirokcsomóra is ráterjed a folyamat. Minthogy a macska leggyakrabban a kézfejet vagy az alkart karmolja meg, rendszerint valamelyik hónalji nyirokcsomó duzzad meg, míg a láb sérülésekor a lágyéki nyirokcsomót támadja meg a kórokozó. Az is jellemző e betegségre, hogy csaknem kivétel nélkül egyoldali a nyirokcsomót magában foglaló folyamat. Kétoldaliság akkor szokott előfordulni, ha mindkét kezet vagy lábat megkarmolta a macska, illetőleg ha a sérülés a test középvonalában következik be.

Szem, idegrendszer

A nyirokcsomó-bántalommal egyidejűleg a beteg belázasodhat (akár 39 Celsius-fok fölé is szökhet a láza), rossz lehet a közérzete, fájhat a feje, s étvágytalanná válhat. Mindezekre azt szokták mondani az orvosok, hogy banális, tehát olyan mindennapi panaszok, amelyek többnyire maguktól is elmúlnak, legföljebb egy kis láz- és fájdalomcsillapításra van szükség. A macskakarmolási betegséggel azonban súlyosabb bajok is társulhatnak. Közülük a Parinaud-féle úgynevezett okuloglanduláris (a szemet és a közelében levő nyirokcsomót magában foglaló) tünetegyüttes a leggyakoribb. Ebben a szemhéj felső részén csomó vagy polip jelenik meg, s ezt kötőhártya-gyulladás és a fül előtti nyirokcsomó duzzanata kíséri. Ezenkívül a bartonella a szem ideghártyáját, az éles látás helyéül számon tartott sárgafoltot, továbbá a látóideget is megtámadhatja. Az amerikai D. W. Lewis és S. H. Tucker szerint ehhez karmolásra nincs szükség, elég, ha az ember a tisztálkodó macska nyálával szennyezett szőrzetet megsimogatja, s az így megfertőzödött ujjával megdörzsöli a szemét. Ez a vélekedés azonban még megerősítésre vár.
Központi idegrendszeri tünetek, bántalmak szintén a macskakarmolási betegség velejárói lehetnek. Ezek hirtelen alakulnak ki, s egy idő múltán maguktól is elmúlnak. Már az igen korán megjelenő fejfájás is jelzi, hogy az agy szintén érintve lehet, ám ehhez görcsök, átmeneti tudatzavar vagy eszméletvesztés, valamint ideggyulladások is társulhatnak, akárcsak idegbántalom és féloldali, átmeneti arcizombénulás (Bell-féle bénulás). A szakirodalom azonban agytályogról is említést tesz.
A bartonella egyéb szerveket is megtámadhat. Ha a csontra “vet szemet”, annak csontfelszívódás lehet a következménye. Nagyobb baj származhat abból, ha az érrendszert támadja meg. Ezt először gyenge védekezési rendszerű embereken figyelték meg, de később az egészséges immunrendszerűekben is ráakadtak. Az ilyen bajban szenvedő beteg bőrén, bőre alatt vagy nyálkahártyáján vöröses és göbös elváltozások jelennek meg, s ha ezek hidegrázással, lázzal, fejfájással, étvágytalansággal, valamint a csont, a máj, a lép és egyéb szervek bántalmával is együtt járnak, a baj kezelés nélkül – mint az AIDS-esek körében volt rá példa – akár a beteg ember életébe kerülhet.
Minthogy a bőrön több okból is megjelenhet piros folt vagy göb, s a nyirokcsomó-duzzanat sem megy ritkaságszámba, az orvosok ezúttal is nagy súlyt helyeznek az elkülönítő kórismézésre (a differenciáldiagnózisra). Különösen ez utóbbi adja fel a leckét, mert számos vírusos, baktériumos, gombás, állati és növényi egysejtűs fertőzés nyomán ugyanúgy megduzzadhatnak a nyirokcsomók, mint nyirokcsomó-gyulladás vagy -rák esetén. Sőt, még olyan gyógyszer is ismeretes, amelynek mellékhatásaként nyirokcsomó-bántalom jelenhet meg. Az idegrendszeri tüneteket főleg a vírusos, baktériumos és gombás, valamint az anyagcserés eredetű és a mérgezéses agyvelőgyulladástól, az érelváltozás miatt támadó bőrtünetet a Kaposi-szarkómától (a rosszindulatú kötőszöveti daganattól), a csont, a máj, a lép és a többi szerv elváltozását pedig e szerveknek a gyulladásától különítik el az orvosok. Persze, arra is mód van, hogy kimutassák a kórokozót és az ellene termelődő ellenanyagot. Az előbbire kétféle festési eljárás is bevált (bár hamis negatív eredményt is adhatnak), míg az ellenanyag radioaktív elemmel, valamint enzimes és fluoreszcenciás módszerrel szintén azonosítható. (Az utóbbi esetben az ellenanyagot a termelődését megindító anyaggal, azaz antigénnel reagáltatják, s a molekulaegyüttest fluoreszkáló anyaggal hozzák össze.)

Antibiotikumokra jól reagál

Tekintettel arra – mint említettük –, hogy a macskakarmolási betegség tünetei az esetek java részében nagyon enyhék, a beteget nem kell kezelni. Ha azonban a láza felszökik vagy fáj a feje, az orvosok ezeket a tüneteket is csillapítják. Szerencsére a bartonella még nem ellenálló az antibiotikumokkal szemben, így a betegek szükség esetén sikerrel gyógyíthatók ezekkel a készítményekkel.