A szőr

A napi fésülködésre kölyök-korban kell rászoktatni a macskát, különösen fontos ez a hosszúszőrű fajták esetében. A rövidszőrű macskák rendben tartása kevés gondot okoz, mert durva felületű nyelvük fésűnek is kitűnő és így maguk is gondoskodnak a kilazult szőrszálak eltávolításáról.

Mindazonáltal a napi fésülésnek az a jelentősége, hogy a gazda ilyenkor kézbe veszi kedvencét és ellenőrizheti, hogy nincs-e benne parazita, a füle tiszta-e, nincs-e rajta sérülés és így tovább.

A rövidszőrű macskák ápolásához használjunk sűrű fogú fésűt, majd a fésülködés után a fejtől kiindulva határozott mozdulatokkal simítsuk végig testét tenyerünkkel. Ez ne gyengéd simogatás, hanem inkább a masszírozáshoz hasonló határozott mozdulat legyen, a macskák ezt a "masszást" nagyon kedvelik és további előnye még, hogy végleg eltávolítjuk a kilazult szőrszálakat. Ha azt akarjuk, hogy a szőr különlegesen fényes legyen, töröljük át vattával, szivaccsal, vagy szarvasbőrrel, majd fent leírt módon tenyerünkkel többször simítsuk át a fejtől a farok felé.

A hosszúszőrű macskák gondozására lényegesen több időt kell szánnunk. Napi fésülésük egész évben szükséges, de vedlési időszakban (január-február és július-augusztus) sokszor ez nem is elegendő. Az összecsomósodott részeket úgy próbáljuk kibontani, hogy széthúzzuk a szálakat (használhatunk ehhez tompa kötőtűt) és csak ezután lássunk neki először ritkafogú, majd közepesen sűrű fésűvel. Ha a csomó így már nem bontható ki, vágjuk le ollóval. Ez ugyan elcsúfítja a szőrt, de megakadályozza egyre nagyobb filces területek kialakulását.

A szőrhullás tüzeléskor, vemhesség alatt, hormonzavarkor és vitamin hiány esetén fokozottan jelentkezik. A macska általában nem szívesen tűri kócos bundája kifésülését, ezért mindenképpen jobb megelőzni a filcesedést. Hintőpor alkalmazása segíti a szőr kibontását és csökkenti a szőrszálak összetapadását. Semmiképpen ne használjunk azonban illatosított hintőport, mert az zavarja a macska igen kényes szaglását. A nagyon filces szőrt egyszerre általában lehetetlen kibontani. A fésülések között hagyjunk félórás szüneteket és egy-egy kezelés után engeszteljük ki néhány finom falat kínálásával.

A közhiedelemmel ellentétben a macskát meg is fürdethetjük. Célszerű a hosszúszőrű macskát már kölyök-korban hozzászoktatni ehhez. Babasampont használjunk úgy, hogy testmeleg vízben oldjuk fel (soha ne öntsük közvetlenül a szőrre!), tegyük a macskát a samponos vízbe és gyors mozdulatokkal masszírozzuk át a szőrét. Vigyázzunk, hogy a víz se a fülekbe, se a szemekbe, se az orrba ne jusson! Kancsóból vagy zuhanyrózsából bő, testmeleg vízzel mossuk át a szőrét, hogy a sampon teljes mértékben eltávolodjék. Előmelegített törülközővel dörzsöljük szárazra, fésüljük ki a szőrt és jó meleg (26-28°C) helyiségben tartsuk, amíg meg nem szárad teljesen. A száradás közben többször fésüljük ki a szőrt.

A fürdetéskor a legnagyobb veszélyt a megfázás jelenti, ezért hidegebb helyiségbe vagy a szabadba csak akkor engedjük ki, ha meggyőződtünk arról, hogy tökéletesen megszáradt.

A kiállítások előtt a hosszúszőrű macskákat, különösen a fehéreket általában helyes megfürdetni, hogy szőre minél szebbet mutasson. A fürdetést ilyenkor 4-5 nappal korábban végezzük el, mert így a szőr a kiállítás napjára visszanyeri természetes zsírtartalmát és fényét.

Külön gondozást igényel a macska farka, különösen a kandúroké és a hosszúszőrű fajtáké. A farok felső részén, a testhez közelebb eső részen zsírmirigyek vannak, ezek fülzsírra emlékeztető váladéka elsárgítja a szőrt és ez különösen fehér macskáknál igen visszataszító látványt nyújt. Ezen felül elhanyagolt esetben a lerakódás bőrgyulladás okozója is lehet, mert zsírréteg alatt elszaporodhatnak a közönséges baktériumok (kandúr farok). Ezt a részt akár naponta vagy másnaponta beszórhatjuk hintőporral, amit a bőrbe dörzsölés után kikefélünk. A farkat külön is megmoshatjuk samponos vízzel, de a megfázás veszélyére ilyenkor is gondolni kell.

A fülek

A fülek gondozásánál is igaz, hogy a legfontosabb a megelőzés. Időnként gyengéden töröljük ki a külső hallójáratot babaolajba mártott, de nem csöpögő, fültisztító pálcikával, majd vattával töröljük át a fülkagylót. Soha ne használjuk ugyanazt a pálcikát a másik fül kitisztítására. Ha a fülben barna pörkök és/vagy sűrű váladék látható, parazitákra vagy gyulladásra gyanakodhatunk. Ilyen esetben a megfelelő kezelést állatorvos rendeli el.

A szemek

A szemfolyás általában macskanátha, kötőhártya gyulladás, megfázás vagy sérülés jele. Azonban a hosszúszőrű, igen rövid orrú macskák között vannak olyanok, amelyeknél öröklött könnycsatorna hiba miatt észlelhető ez a jelenség. Az előbbi okoknál az alapbetegség kezelése szünteti meg a panaszt, az utóbbiban bórvizes vattával naponta többször töröljük ki a szemeket. Éppen úgy, mint a fülnél, a szemnél se használjuk ugyanazt a vattacsomót mindkét szem kitörlésére.

A fogak

A tejfogak négyhetes kor körül jelennek meg és nyolchetes korra teljesen kifejlődnek. A tejfogak elvesztése 4-6 hónapos korban következik be, ilyenkor előfordulhat fogzási láz, étvágytalanság, levertség, a fogíny pedig véres lehet. A macska mancsával kapargatja az állát, esetleg panaszosan nyávog. A legtöbb esetben azonban a fogzás a gazda számára észrevétlenül zajlik le. A fogzás idején minden esetre pépes ételek adása ajánlott.

Felnőtt macskánál fontos a fogak gyakoroltatása, ellenkező esetben fogkő lerakódás következik be. Ilyenkor az íny begyullad, fájdalmas, a macska rosszul, vagy egyáltalán nem eszik. A fogkő lerakódás idősebb macskáknál szinte kivétel nélkül bekövetkezik, tünete a rossz szájszag és a nyálzás. A jelenség falánk evőknél, amelyek alig, vagy egyáltalán nem rágnak, már 2-3 éves korban is jelentkezhet. Helyes időnként megvizsgálni a fogak állapotát és ha lerakódást észlelünk, állatorvossal ezt távolíttassuk el. A kisebb lerakódást az állatorvos megfelelő műszerrel pillanatok alatt eltávolítja, súlyosabb esetekben azonban szükséges lehet a macska elaltatása a beavatkozás idejére. Sok idős macska szenved szuvas fogtól, kevés gazda gondol azonban erre az eshetőségre, amikor idős macskája rosszul eszik. A szuvas fogak eltávolítása szintén elengedhetetlen.

A fogak gyakoroltatására adjunk nagyobb csontdarabot. Csöves csontot soha ne adjunk, mert az szilánkokra törik. Csontrágáskor ne hagyjuk magára, hogy szükség esetén beavatkozhassunk, és kisegíthessük a csontdarabot. Távozáskor mindig szedjük fel a maradék csontokat. Idős macskáknál a belek esetleges renyhesége miatt a csontetetéssel vigyázni kell, mert székrekedést okozhat.

A karmok

A lakásban tartott macskának nincs módja karmait kellően lekoptatni fák törzsén, ezért gyakran választja a kárpitozott bútorokat céltáblául. Készíthetünk számára karomkoptató póznát, vagy deszkalapot, amelyet zsákvászonnal vagy laza szövésű anyaggal vonhatunk be. Alkalmazhatunk erre a célra gyékény lábtörlőt vagy háncs szőnyeget is. Neveljük rá a karomkoptató használatára úgy, hogy valahányszor azt látjuk, hogy bútordarabot szemel ki, fogjuk meg és vigyük a koptatóhoz, és elülső lábait tegyük karmoló helyzetbe, simogassuk meg és ha látjuk a kísérlet sikerrel járt, okvetlenül dicsérjük meg. Kölyök macska hamar megtanulja mit szabad és mit nem, idősebb macskáknál, ha már elrontottuk, kissé több türelemre és következetességre van szükség. Mint minden tanítási gyakorlatnál, itt is nagyon fontos, hogy egyértelmű legyen viselkedésünk, ha bútoron akarja karmát élesíteni szóljunk rá, de nyújtsunk neki alternatívát is, és ennek használatakor ne maradjon el a dicséret.

A karmok végét le is vághatjuk, de ilyenkor ügyelni kell arra, hogy kizárólag csak az áttetsző végeket (kb. 2 mm) távolítsuk el és ne sértsük meg a karomban levő ideget és véreret, mert az gyulladást okozhat. Ne ollóval, hanem csípővel pedikűrözzük macskánkat, mert az olló töri és tépi a karmot. Kiállítás előtt feltétlenül vágjuk le a macska karmait, hogy megkíméljük a bírókat és segédjeiket, ha a macska idegen kézben harciasan viselkedne.