Gombás bőrfertőzés

A dermatomycosis nevű megbetegedést bőrgombák néven ismert kórokozók idézik elő. Ezek a gombák behatolnak, és élősködnek a keratin tartalmú szövetekben. Ilyen a bőr, a szőr, a toll, a szarv, a karom és a köröm. Pillanatnyilag mintegy35 bőrgombafaj ismeretes. Köztük sok él az állatokon, mások az embereken találhatók meg és akad néhány, amely a talaj felsőbb rétegeiben is előfordul. Az előbb említett 35 fajból mindössze 6 faj érdemel említést macska szemszögből nézve az értékelést.

Európában a legtöbb baj okozója azonban a Microsporum canis. A gombás bőrfertőzésekért 75-98 % -ban ez a faj tehető felelőssé macskáknál. Az állatok széles körében, és emberben is sűrűn okoz megbetegedést. A sors fura fintora, hogy ezt a kórokozót pont a kutyáról nevezték el - canis: kutya latinul -, amikor a legfontosabb hordozója és egyben áldozata is a MACSKA.

A cicák környezetükből fertőződhetnek a fertőzött állatok által elszórt spórákkal, vagy közvetlenül más állatoktól is elkaphatják a betegséget. A Microsporum spóra igen ellenálló jószág. A külvilágban 1 évnél is tovább képes életben maradni. A környezet fertőzöttségének mértéke nagyban függ az együtt tartott macskák/állatok számától, az állatok ápoltságától és a fertőtlenítés (takarítás) minőségétől, gyakoriságától.

A fertőzést közvetítő állatok lehetnek betegek, de sokszor tünetmentes macskák is terjeszthetik. A beteg macskák veszélyesebbek ilyen szempontból, mint a tünetmentes hordozók, mivel ők sokkal több kórokozót szórnak szét környezetükben.

Egy felmérés szerint a macskák kb. 6%-a tekinthető fertőzöttnek. Persze macska és macska között is van különbség. A rövidszőrű házimacskák kevesebb, mint 4%-a fertőzött.

Ez az arány jóval magasabb a Perzsáknál (~17%) és a Sziámiknál (~39%).

Minden bizonnyal nagy szerepe van a kornak is. A 3 hónaposnál fiatalabb cicák sokkal fogékonyabbak, mint az idősebb társaik. 4 éves kor után pedig már nagyon ritkán betegszenek meg. A fertőzöttség mértéke ilyenkor kevesebb, mint 1 %.

A gombák spórái szobahőmérsékleten kb. 1 évig életképesek az elhullott szőrszálakon. Így a fertőzött környezetbe születő kiscicák röviddel megszületésük után megbetegszenek. Az újszülöttek esélyeit rontja a stressz, a zsúfoltság, a rossz táplálás, egyéb más (vírusos, bakteriális, vagy parazitás) megbetegedések és a szennyezett környezet.

A beteg cicákon általában kör, vagy ovális alakú elváltozásokat találunk, amelyek lassan terjednek mind vízszintes irányban (körkörösen), mind pedig függőlegesen, a bőr mélyebb rétegei felé. A látható elváltozásnak csak egy része fertőzött gombákkal. A legcsúnyábbnak tűnő, központi rész legtöbbször már mentes a kórokozótól, míg speciális módszerekkel gombafonalakat és spórákat lehet kimutatni a beteg területet körülvevő néhány mm-es sávban. Sokszor előfordul, hogy az eleinte kör alakú terület közepe gyógyulni kezd, míg a szélén lassan, de biztosan halad tovább az elváltozás. Ezért azután előbb-utóbb gyűrű alakot ölt. Ennek a felismerése olykor nehéz feladat, mivel a test hajlataiban már egy “összehajtogatott” gyűrűt kell keresnünk.

Az immunológiai értelemben vett gyógyulás 30 nap után következik be. Ha a terület már gyógyulni látszik, és az állat szőre is visszanő, még számtalan spóra maradhat vissza mindaddig, míg a fertőzött szőrszálak ki nem hullanak az állatból. Ez a folyamat újabb 30 napot igényel, sőt sok esetben még ennél is többet. Ezután a gazdi és az állatorvos is megnyugszik, mert az egész macskát újból szőr borítja. Sajnos a gyógyulási folyamat nem teljes. Néhány fertőzött szőrtüsző még mindig maradhat - és marad is - hónapokon, sőt néha éveken át.

A kölykökön az első elváltozások a 2.-3. héten válnak láthatóvá. Legelőször a pofán és a mancsokon figyelhető meg, de a test egyéb tájain is kezdődhet. Ilyenkor apró, vörös foltok látszódnak, melyek közepén hiányzik a szőr. Körben, a széli részeken a szőr elszíneződik, majd elhal. Ezek a kezdetben kicsiny területek lassan növekednek. Később összeolvadhatnak. Felületükön a bőr pikkely-szerűen leválik, alapjuk szürkés-barnára színeződik. Középpontjukban a bőr gyógyulni kezd, a szőr kinő. Eközben körülötte a folyamat gyűrű alakban tovább terjed.

Az elváltozások száma rendkívül változó. Gyakorta aprók és egy kis bőrfelületre koncentrálódnak, míg máskor az egész testen elszórtan megtalálhatók. Utóbbi esetben hónapokig is eltarthat a kezelés és a gyógyulás.

Ritkán - inkább a Perzsáknál - a folyamat a bőr mélyebb rétegeire is átterjedhet. Ekkor kevésbé jól körülhatárolt területeket találunk, amelyek tömött tapintatúak. Más állatfajokon ez a forma jobban elterjedt.

A Microsporum canis gomba kizárólag a hámszövetben található keratin nevű anyaggal táplálkozik, ezért máshol nem telepszik meg. Meglehetősen gyorsan szaporodik, gyengítve ezzel a bőr és a szőr ellenálló képességét. Lassan a bőr mélyebb rétegei felé hatol. Oda, ahonnan a szőrszálak kinőnek. Innen olyan váladék szivárog, ami biztosítja a gombák fejlődését. A hámszövet egyre több keratint termel - ez egy védekező mechanizmus - ami a bőr megvastagodását és elhalását eredményezi.

A kórhatározáshoz fontos tudnunk az előzményeket. Főleg az állat életkora, fajtája és a betegség keletkezésének időpontja lehet lényeges. A klinikai kép: Kör, ovális, vagy gyűrű alakú szőrtelen foltok, elszíneződött szőrszálakkal a szélükön, mindenképpen gyanút keltő. Ha minden egybevág, egy speciális u.n. Wood lámpával történő megvilágítás során láthatóvá válnak a gombafonalak akár nagyítóval, akár mikroszkóppal. Az előbb leírtak összességükben perdöntő bizonyítékul szolgálnak a gomba bűnösségéhez. Ha bizonytalanok vagyunk, vehetünk bőrkaparékot, vagy bioptátumot (szövetkimetszés) laboratóriumi vizsgálat céljára. Itt egyértelművé válik a kérdés.

Ennél a betegségnél különösen fontos, hogy a kezelés és a megelőzés egymással összhangban történjen. Figyelemmel kell lennünk a betegekre, az esetleg egészséges, de a fertőzést hordozó állatokra és a fertőzést közvetíteni képes környezetre egyaránt. Minthogy zoonózisról - állatról emberre terjedő betegségről - van szó, ne vegyük félvállról a dolgot, és tartsuk be az állatorvos minden utasítását, lehetőleg pontosan!

Kezelésre használhatunk az egész szervezetre ható készítményeket (általában tabletták, injekciók), vagy helyileg alkalmazható szereket (ecsetelők, fürdetők). Néha a két módszer együttes hatására van szükség a sikerhez. Közben az esetek többségében beindul a természetes ellenálló képesség u.n. “öngyógyító hatása” is. Mivel ehhez legalább 30 nap szükségeltetik, célszerű a kezelés időtartamát is így igazítani. Ezzel támogatjuk a szervezet immunrendszerét leghatékonyabban a gombák elleni harcban. Semmiképp nem ajánlom azonban, hogy erre az öngyógyításra alapozva, mindenféle gyógykezelés nélkül várjunk ölbe tett kézzel!

A praxisomban előforduló gombás fertőzéseknél én a helyileg alkalmazható készítményeket részesítem előnyben. Ott szeretem támadni a kórokozót, ahol az tartózkodik. A szájon át adható gyógyszereknek sokszor van mellékhatásuk, mint az ödéma a bőrben, hőemelkedés, levertség, étvágytalanság, hasmenés, hányás, súlyvesztés, vérszegénység, vetélés. Másfelől egy macskának 4-8 hétig tablettát beadni naponta (néha 2-szer is), meglehetősen nehéz vállalkozás. Aki már próbálta, igazat ad nekem.

Az elváltozások helyi kezelésére több készítmény is a rendelkezésünkre áll. Mindenképpen javaslom azonban, hogy alkalmazásuk előtt, alapos tisztogatással távolítsuk el az elhalt - és egyben a legfertőzöttebb - szőrszálakat. A gyógyszer hatékonyságát nagymértékben lehet ezzel fokozni.

A gombás megbetegedéseknél a legfontosabb tényező a környezet fertőzöttsége. Erre utalhat az a tény, hogy a kezelés befejezése után gyakran fordul elő újrafertőződés. A gombák spórái igen ellenállóak, és akár egy évnél is tovább életben maradhatnak. Különösen igaz ez a porózus, porral, kosszal és egyéb szennyeződéssel borított területekre. Első dolgunk ezeknek az élőhelyeknek a megszüntetése. Az eldobható, értéktelen tárgyakat - rongyok, szivacsok - meg kell semmisíteni! Amit lehet, forró, mosószeres vízben mossunk ki, illetve kefével sikáljuk le! A szőrszálakat, korpát - levált, elhalt hámtörmeléket - gyakran takarítsuk össze söpréssel, porszívóval! Csak ezután következzen a fertőtlenítő felmosás! A fenti műveleteket a szokásosnál sűrűbben kell megismételni!

Második lépés; megakadályozni, hogy a fertőzött macskák újból és újból teleszórják a környezetet spórákkal. Ha lehet, csökkenteni kell a macska létszámot - stesszfaktor - különös tekintettel a 4 évnél fiatalabb állatokra -veszélyeztetett életkor -. A megmaradt állományt rendszeresen kell fésülni, tisztítani és kezelni.

A tenyésztők sokszor a kijáró macskákat hibáztatják, gondolván, hogy ők cipelik be a fertőzést a tenyészetbe. Legtöbbször azonban már régóta jelen van a gomba, csak tünetekben nem mutatkozik meg. Amennyiben hirtelen megnő a macskalétszám, vagy túl sok a fiatal állat, megjelenhet a gombás fertőzés. Ahol kevesebb cica van együtt, és ezek is idősebbek, csekélyebb a valószínűsége ennek a kórnak, mint a fiatal állatokkal túlzsúfolt tenyészetekben. Különösen akkor gondoljunk erre, ha az egymást követő almok mindegyike sorozatosan megfertőződik! Végezetül mindenki figyelmét felhívom arra, hogy a környezetünket nem tudjuk teljesen megszabadítani a gombáktól. Ez a mikroorganizmus csak a számára kedvező pillanatra vár.

Néhány éve hazánkban is megjelent védőoltás a Microsporum canis ellen, amit megelőzésre és kezelésre is használhatunk. Jók a tapasztalatok a készítménnyel kapcsolatban, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nincs olyan védőoltás, ami 100 %-os védettséget adna. A vakcinázás könnyű és gyors dolog, mégsem helyettesítheti az előbb leírt megelőzést szolgáló tevékenységeket.

A korábban említett “öngyógyító mechanizmus” során a cicában kialakul egy védettség ezzel a betegséggel szemben. Látszólag meggyógyul, de szőrén, szőrtüszőiben esetenként hónapokig, néha egy évnél is tovább életben maradnak a gombák. Így aztán érthető, hogy a védettség hónapok, évek múlva válik csak teljessé.

Ha a betegség újra felüti a fejét egy állaton, ez legtöbbször összefüggésbe hozható valamely ellenálló képességet csökkentő tényezővel - betegségek, stressz, gyulladáscsökkentő készítmények, vagy antibiotikumok adagolása -. Ilyen újrafertőződés esetén az elváltozások egyre szolidabbak, kisebbek az időközben kialakuló védettségnek köszönhetően.

Mint már említettem, genetikai hajlamosság a Perzsa és Sziámi fajtáknál figyelhető meg. Náluk a betegség hamarabb kialakul, nagyobb területet érint, esetenként mélyebben. Gyógyulásuk is nehezebb, sokkal több időt, türelmet és törődést igényel.

A Microsporum canis közegészségügyi szempontból a legjelentősebb gombás fertőzés, melynek fő forrása sajnos a macska! A gyerekek sokkal jobban ki vannak téve a fertőzésnek, mint a felnőttek. A fertőzési arány a 10 éves kor alatti gyerekeknél a legmagasabb. Érdekes módon az esetek száma 11 éves kor után rohamosan csökken. A beteg emberek kevésbé jelentenek veszélyt embertársaikra, mint a fertőzött állatok.

A legtöbb felnőtt ellenálló a gombás fertőzéssel szemben, ha mégis kialakul a betegség, az elváltozások enyhék, kicsik és gyorsan elmúlnak. Persze néhány kivétel is akad. A betegség általában nem olyan súlyos, mint a macskáknál, bár a lefolyása meglepően hasonló. A jellegzetes bőrtünetek a fej, az alkar, a törzs és a nyak bőrére koncentrálódnak. A cicákhoz hasonlóan számos emberben alakul ki erős védettség, míg mások újra megfertőződhetnek. Az emberek gyógykezelése is hosszadalmas. A beteg állattulajdonosok ilyen esetekben mindenképpen keressék fel az állatorvosukat is, hogy az ő útmutatása alapján totális támadást intézhessenek a gombák ellen! Vigyázat, egyetlen gyönge láncszem a gyógyító, megelőző tevékenységben tönkreteheti hetek, esetleg hónapok szívós, kemény munkáját!