Az idült veseelégtelenség kialakulása

Az idült veseelégtelenség kiváltó okát (pl. vesegyulladás, veleszületett vesebetegség, leptospirosis) rendszerint nem lehet megállapítani. A tünetek hónapokkal, évekkel később jelentkeznek, amikor a vese 66-75 %-a már nem működik. A vesének nagyon jó a kompenzáló-képessége, ezért a működésből kiesett veseszövet szerepét hosszú ideig át tudják venni az egészséges területek. Csökkent vesefunkció esetén fokozódik a víz és egyes ionok kiürülése, ugyanakkor a káros húgyanyagok kiválasztása csökken és ezek vérkoncentrációja megnő. Az idült veseelégtelenség fokozatosan vezet a zsugorvese kialakulásához és a vese leállásához.

Az idült veseelégtelenség tünetei

Az első jel általában az, hogy az állat többet iszik és többet pisil. Ez sokszor fel sem tűnik a gazdinak mindaddig, amíg a korábban szobatiszta kutya éjjel bepisil. Sokszor az első tünetek valamilyen stressz hatására jelentkeznek pl. fizikai megterhelés, baleset, altatás, betegség. Gyakran kísérheti a tüneteket hányás, étvágytalanság, levertség, lesoványodás, hasmenés.

Az idült veseelégtelenség végső stádiumában kialakuló kép az uraemia (húgyvérűség). Ilyenkor az állat bőrének és szájának vizeletszaga van, mert a vérben felszaporodó karbamid a bőr faggyúmirigyein és a nyálmirigyeken keresztül is kiválasztódik. A szájban és a nyelven fekélyek képződnek, amihez gyomorgyulladás is társul. Gyakran figyelhető meg hányás, esetleg véres hányás és hasmenés, ami csak fokozza az állat kiszáradását. A vörösvérsejtképződés gátlása miatt anaemia (vérszegénység) alakul ki, ami miatt a nyálkahártyák sápadtak lesznek. A kezdetben megfigyelhető nagy mennyiségű vizelet ürítését a végső stádiumban a vizeletürítés teljes megszűnése követi. Az idült veseelégtelenség végső stádiumában idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek: depresszió, kóma, görcsök, epilepsziás görcsrohamok.

Az idült veseelégtelenség kezelése

Idült veseelégtelenség esetén mindig szükség van állatorvosi ellátásra.

Ezt egészíti ki a kímélő életmód, a korlátlan ivóvízfelvétel biztosítása (még akkor is, ha többet pisil az állat), a bőséges vitaminellátás (elsősorban B-vitaminok és C-vitamin) és a megfelelő diéta (amit legegyszerűbben az erre a célra kialakított diétás tápok etetésével lehet megvalósítani).

Mivel idős állatokban nagyon gyakori, hogy az egyes szervek (pl. vese) korlátozottan működnek, így célszerű őket már a betegségre utaló tünetek megjelenése előtt az ő számukra kialakított „senior” tápokkal etetni.