Szerelmek...

"Szeretkezésük nagyon érdekes. A nõstények felkeresik és körülülik a kandúrt, amely ilyenkor nekibõszül, mély hangon morog a kör közepén, a nõstények pedig ott nyivákolnak körülötte minden elképzelhetõ hangon. A hangverseny egyre vadabbá lesz. Közben össze-vissza pofozzák egymást, és éppen a nõstények, amelyek pedig önként jöttek oda, semmikép nem akarják tûrni hogy a kandúr hozzájuk közeledjék. A kandúrnak valósággal ki kell küzdenie a diadalt. Holdvilágos éjszakákon nagyobb lármát csapnak akármilyen duhaj társaságnál."

Anyaság, kölykök

"A házimacska rendesen évenként kétszer párzik, elõsször február végén, vagy március elején, másodízben pedig június elején. A párzás után 55 nappal 5-6 fiat vet, amelyek vakon születnek, és csak a kilencedik napon nyílik ki a szemük. Az elsõ kölykedzés rendesen április végére vagy május elejére, a második augusztus elejére esik. Az anya ilyenkor valami rejtett helyre búvik, többnyire a szénapajtába, és ameddig csak lehet, rejtve tartja fiait, fõképp a kandúr elõl, mely fölfalja õket, ha rájuk akad." Hogy miért falja föl, azt Miskolczi Gáspárunk a következõképpen igyekszik megfejteni: "Aelianus azt írja, hogy a bak Matska felette igen buja állat, a minthogy a nõstény ellenben sokkal mértékletesebb, és kölykeit is inkább szereti. A bak Matska azért a rút bujaságtól kénszerítettvén, maga szállását el-elhagyván hazúl el-mégyen, és széllyel bujálkodik, kinek hozzája férkezését a nõstény örömest kerüli, tudván mód nélkül való buja voltát. Ezt vévén eszébe a bak Matska, az õ nõsténnyének minden apró kölykeit meg szokta ölni, mellytõl indíttatván a nõstény, újabb kölykökre való szert tehetésnek kívánsága miatt, engedni kényszeríttetik a bak Matskának" "A kis macska nagyon kedves, takaros állat. Az anya nagyon szereti a fiait. Még meg sem születnek, már vackot készít nekik, s a mint valami veszedelmet sejt, rögtön más helyre viszi õket. E közben oly gyöngéden fogja meg ajkaival a bõrt a tarkójukon, és oly vigyázva megy velük, hogy a kis macskák alig veszik észre. A szoptatás ideje alatt csak azért távozik el tõlük, hogy élelmet hozzon magának és nekik. Némely macska az elsõ kölykezésnél nem tud bánni a fiaival, s valósággal az embernek vagy öregebb macskáknak kell kioktatni õket, hogy mit csináljanak. Egy macska mindig a farkánál fogva hurcolta a fogott egeret és ugyanígy cselekedett az elsõ fiaival is. Hanem persze ez nemigen ment, mert a kismacskák megkapaszkodtak karmaikkal a földön, úgy hogy az anyjuk nem tudta õket továbbvinni. Ekkor az ügyetlen mamának megmutatta az úrnõje, miként kell a fiaival bánnia. Nyomban megértette, és azontúl mindig úgy hordta a kicsinyeket, mint a többi anyamacska. Hogy idõvel minden macska egyre jobban beletanul, hogyan kell a fiaival bánnia, az ismeretes dolog.