Nagyon csinos, tiszta, szép és kedves állat, minden mozdulata tetszetõs és kellemes, ügyessége pedig valóban bámulatra méltó. Bizonyos tartózkodással jár, s oly halkan lép bársonyos lábacskáival, melyeknek karmait teljesen behúzza, hogy hallani sem lehet. Minden mozdulatából kitetszik nagy elevensége, mellyel teljes szépség és kellem párosul.
Csak ha más állat üdözi, vagy hirtelen megijed, csak akkor fokozódik járása futássá, ami tulajdonképpen gyors egymásutánban következõ ugrások sorozata. Futása meglehetõsen gyors, és rendesen meg is menti õt üldözõjétõl, mert okosan föl tud használni minden búvóhelyet, vagy felmászik elõle a magasba. Karmaival kapaszkodva nagy könnyûséggel kúszik föl a fákra, vagy érdes és puha falakra. A szabad mezõn nem fut nagyon sebesen, legalább minden kutya utoléri. Nagy ügyessége különösen olyankor tünik ki, ha akár önként, akár kényszerítve ugrania kell. Akárhogyan esik is, mindig a lábaival éri a földet s aránylag gyöngéden esik puha talpvánkosaira. A macska sohasem esik a hátára, akármilyen közelrõl is akarja az ember a hátára ejteni. Mihelyt elbocsátjuk, villámgyorsan megfordul és szilárdan áll meg a négy lábán, - szinte érthetetlen, hogy tudja ezt megtenni, ha alcsonyról ejtjük le.
Mint a kutya, õ is a hátuljára ül, s két elsõ lábára támaszkodik: alvás közben összegömbörödik, s egyik oldalára fekszik. Szereti a puha, meleg fekvõhelyet, azonban ritkán tûri, hogy betakarják