Az orsóférgesség általában néhány hónapos kutyákban és macskákban fordul elő. Egy nőstény orsóféreg naponta akár 200 ezer pete termelésére képes, így egyetlen állat bélsarával naponta többmillió pete juthat a környezetbe. Ezek a peték több évig életképesek és így fertőzőképesek maradhatnak.

A kutyák leggyakoribb orsóférge a Toxocara canis, ami akár 10-18 cm hosszúra is megnőhet. A fertőződés négyféleképpen történhet:

• peték felvétele révén szájon át (pl. fertőzött bélsár elfogyasztása),
• a magzat fertőződhet a vemhesség alatt,
• a kölyökkutya fertőződhet a szoptatás alatt a tejjel,
• vivőgazdák elfogyasztásával (pl. rágcsálók, madarak).

Az élet első hónapjaiban történt fertőződést követően a kutya belében kialakulnak a kifejlett férgek, amik ivaréretté válnak és többszázezer petét tudnak termelni naponta. Idősebb kutyákban általában nem alakulnak ki kifejlett férgek, hanem a féreglárvák eljutnak a különböző szervekbe és az izomzatba, és ott nyugalmi állapotba jutnak. Ezek az alvó lárvák a vemhesség alatt aktiválódhatnak és eljutnak a magzatba, a szuka tejmirigyébe vagy az anyaállatban ivaréretté is válhatnak.

Macskákban élősködik a Toxocara mystax, amely 6-10 cm hosszú. Eltérően a kutyáktól a macskákban nincs vemhesség alatti fertőződés, a macskakölykök általában a szoptatás ideje alatt fertőződnek.

Az orsóféreg-fertőzöttség legjellemzőbb tünetei kölyökkutyákban és kölyökmacskákban: lesoványodás, hányás, hasmenés, felfúvódott has, esetleg idegrendszeri tünetek.

Leginkább a gyerekek vannak kitéve a fertőződés veszélyének, ami történhet közvetlenül az állattal való érintkezéssel, de nagyon sok esetben a bélsárral szennyezet talaj vagy homokozó a fertőzés forrása. Az így felvett orsóféreg-petékből az ember bélcsatornájában nem lesz kifejlett féreg, hanem a féreglárvák különböző szervekbe vándorolnak és ezáltal károsítják azokat.

Galandféreg kutyában és macskában

A galandférgek közül gyakorisága miatt legnagyobb jelentőségű a Dipylidium caninum (uborkamagképű galandféreg). Nevét a testét felépítő 1-3 mm nagyságú ízek uborkamagszerű alakjáról kapta. Köztigazdája a kutya és a macska bolhája. A féregpetét a bolhalárva veszi fel a környezetben és 3-4 hét alatt kialakul benne a fertőzésre alkalmas lárva. A kutya és a macska a bolhák szétrágásakor fertőződik. A bélcsatornájukban kifejlődnek az ivarérett férgek, amikből petéket tartalmazó ízek válnak le. Ezek az ízek a végbélnyíláson keresztül aktívan kivándorolnak, ami viszketést okoz és ezáltal a kutya "szánkázásának" egyik lehetséges oka. Súlyos fertőzöttség esetén fiatal kutyákban hasmenés, hasi fájdalmasság, lesoványodás fordulhat elő.

Az ember elsősorban a kutya vagy a macska simogatása révén fertőződhet, amikor a szétrágott bolhákból féreglárvák kerülhetnek az ember kezére és onnan a szájába.

Védekezés

Az orsóférgek elleni védekezés alapja, hogy minden kölyökkutyát a 3. héten féregteleníteni kell. Ezáltal meg lehet akadályozni, hogy a méhen belüli fertőződést követően a kölyökkutyában ivarérett férgek fejlődjenek ki és a kutya peteürítővé váljon. A kezelést az 5. és a 7. héten meg kell ismételni a tejjel felvett lárvák elpusztítására. Mindhárom alkalommal a szoptató szukát is kezelni kell. A macskák esetében is ezek az elvek érvényesek.

Az újrafertőződés veszélye miatt a "megelőző" kezelést célszerű 3 havonta elvégezni és amennyiben megállapítható a férgesség, akkor 2 hét elteltével megismételni. Valamennyi együtt tartott állatot egyidejűleg kell kezelni és az állatok bélsarát rendszeresen el kell távolítani a környezetükből.

A galandférgek elleni védekezés szempontjából nagyon nagy jelentősége van a bolhairtásnak, hiszen a kutyák és a macskák a bolhák szétrágásakor fertőződnek a féreglárvákkal.