A kandúrok hevesen viakodnak a nõstény birtoklásáért. Némely kandúr az év bizonyos szakában csaknem minden reggel véres fejjel és megtépett bundával tér haza, akkor aztán egy idõre meghunnyászkodik és otthon marad, de ez nem tart soká, mert amint sebei begyógyulnak, megint csak a régi bûnös lesz belõle.

A kandúr, korláltanul élvezve szabadságát, hetekig a házon kívül él, a háznép gyakran már elveszettnek hiszi, amikor egyszercsak váratlanul elõkerül. A nõstény sokkal háziasabb, sokkal jobban ragaszkodik az otthonához.

Nem mindig a verekedõs macska a legerõsebb, és nem mindig a kandúr a legnagyobb verekedõ: vannak igen vad nõstények is. Ezek, különbséget nem téve, miden macskába belekötnek, a legerõsebb kandúrtól sem félnek, sõt inkább szóval és tettel ingerlik õket. Az egész utcasor rettegi õket, amennyire csak tetõtrõl-tetõre eljuthatnak, anélkül, hogy végig kellene menniük az utcán."