Minden arányos rajta, egy tagja sem nagy vagy kicsiny, : azért már a legcsekélyebb rendellenesség is föltûnik rajta. Mindene gömbölyû, leginkáb a fejformája, amit már a koponyáján is látni lehet: - egy állat fejének sincs szebb formája. Egész csontváza szép, nagy mozgékonyságra és hullámos, szép mozgásokra rátermett. Mozdulatai nem zegzugosak, szögletesek: fordulatai alig észrevehetõk. Úgy tetszik, mintha csontjai sem lennének, hanem csak könnyû tésztából volna alkotva. Érzékeinek fejlettsége is nagy s egészen testéhez illõ. Rendesen kevésre becsülik a macskát, mert gyûlölik tolvajságáért, félnek a karmaitól, ellenségét, a kutyát túlbecsülik, s nem szeretik az ellentétet, ha nem olvad fel bizonyos egységben."

"Vizsgáljuk most figyelemmel fõbb tulajdonságait. Mindenekelõtt szemünkbe ötlik ügyessége. Teste és lelke egyformán ügyes, mintha egy anyagból volna öntve. Mily ügyesen fordul meg a levegõben, bár csak néhány láb magasból is esik háttal lefelé, mily ügyesen áll meg a keskeny párkányokon és a faágakon, akárhogy rázzák is!

Félig testi, félig lelki sajátsága, hogy a tisztaságot szereti, folyton nyalja és tisztogatja magát. Valamennyi szõrszál, fejétõl a farka hegyéig a legtökéletesebb rendben fekszik rajta, s hogy a fején is lesimíthassa s megfésülhese szõrét, megnyalja a talpát és úgy simítja meg a fejét, - még a farka végét sem hanyagolja el. Az ürülékét elrejti, gödröt ás neki, és abba temeti.

Meg tudja becsülni a magasságot, és alkalmazkodni tud hozzá: e végbõl a természet erõs idegzettel áldotta meg, hogy a magasban el ne szédüljön.

Színérzéke is van, hallása pedig különbséget tesz a hangok között. Megismeri az embert a ruhájáról és a hangjáról, s ha hívják, odamegy.

Kitûnõ tájékozódó képessége van, aminek hasznát is veszi. Végig kóborolja a szomszédság minden házát, szobáját, pincéjét, padlását, a fáskamrákat és a szénapajtákat. Teljesen a helynek a rabja, s mégha többóra járásra is viszik el zsákba kötve, mégis újra megtalálja házát, lakását.