Érzékei
2004.12.29. 17:10
A macska érzékei közül a tapintás, látás és hallás a legfejlettebb. Leggyöngébb a szaglása, a mirõl meggyõzõdhetünk, ha kedvenc ételét úgy tesszük elébe, hogy csak az orrával veheti észre. Odamegy hozzá, s ha már a közvetlen közelében van, a fejét úgy forgatja ide-oda, hogy minden mozdulata elárulja, mily kevéssé tájékoztatja õt a szaglása. Ha az ember a markába szorítja az egeret, úgy, hogy a macska nem látja, egész közel kell az orrához tartania, hogy megérezze..
Sokkal fiomabb a tapintása. Ezt legjobban a bajuszsertéin látjuk, mert csak egyet kell megérintenünk egész könnyedén, s a macska azonnal összerezzen. Puha mancsaival is tapint, ha nem is valami kiválóan.
Látása kitûnõ. Éjjel is épp oly jól lát, mint nappal: a fény mennyisége szerint igazítja szemcsillagát, jelesen erõs fényben úgy összehúzza, sötétben pedig úgy kitágítja, hogy ezen érzékszerve mindenképpen kitûnõen szolgálja.
De valamennyi érzékszerve között legfejlettebb a hallása: ez fölötte éles. Lenz beszéli, hogy egy kis macska, melyet a szabadban az ölében tartott, hirtelen hátrafelé ugrott egy egérre, mely a sima kövezeten átszaladva, hol semmi zajt sem okozhatott, az egyik bokorból a másikba surrant. Lenz megmérte a távolságot, melybõl a macska meghallotta a háta mögött futó egeret, s az teljes 14 méter volt.
|